Liverpool vs AC Milan 2005

Visszatekintő: 11 éve írtak történelmet a Vörösök

Egy szó: Isztambul, és a legtöbb foci rajongó már tudja mire gondolok. 2005.05. 25. Az éjszaka amikor a lehetetlen szó megszűnt létezni. Egy varázslatos este amely a futball történelem egyik legemlékezetesebb mérkőzését véste bele minden szurkoló agyába. A Liverpool FC egy életre beírta magát a futball történelem könyvébe.

De mi is történt? Nézzük a két csapat útját a döntőig.

Az AC Milan magabiztosan, egy vereséggel, a katalán óriást is maga mögé szorítva jutott tovább csoportjából. 6 csoport mérkőzésen mindössze 3 gólt kaptak és a nyolcaddöntőben a Manchester Uniteddel csaptak össze. Viszonylag simán, két 1-0-ás győzelemmel masíroztak tovább a legjobb nyolc közé ahol a szintén milánói Inter volt az ellenfelük. Simán, 5-0-ás összesítéssel jutottak be az elődöntőbe ahol a holland PSV gárdája sem jelentett akadályt. Azonban itt a hazai 2-0-ás győzelmet egy botlás követett és csak idegenbeli góljának köszönhetően jutott tovább az olasz óriás. Majdnem megégtek Hollandiában, de az idegenbeli 3-1 azt jelentette, készülhetnek Ancelotti fiai az isztambuli döntőre. Ekkor már tudták, hogy a Liverpool lesz az ellenfelük.

A Liverpool útja jóval rögösebbre és drámaibbra sikerült mint olasz riválisáé. A csoport is jelentős akadályt jelentett a Vörösöknek akik, azonos pontszámmal de jobb gólkülönbséggel és egymás elleni eredménnyel ha nehezen is de maguk mögé utasították az Olympiakos csapatát. A nyolc közé jutásért a német Leverkusennel kellett szembe nézni és meglehetősen simán, 6-2-es összesítéssel jutott tovább a Pool. A 8 között a Juventussal csaptak össze, szoros párharcban, 2-1-es összesítéssel jutott tovább Rafa Benítez csapata és készülhetett az országon belüli rangadóra, a Chelsea ellen. Idegenbeli gól nélküli döntetlen után hazai pályán már a negyedik percben beköszönt Luis Garcia, ezután az eredmény nem változott, a Liverpool jutott a két angol csapat közül a döntőbe.

Hogy ezután mi történt? Arra még nagyon sokáig fogunk emlékezni. A világsztárokkal tűzdelt Milan talán előzetesen esélyesebbnek volt mondható, de mit számít ez egy BL döntőben? A Pool megmutatta, hogy semmit. Hogy pár nevet említsek az olasz csapatból: a kapuban Dida, elől Sevchenko, Crespo élvezte Kaká és Pirlo támogatását, Nesta, Cafu, Stam, Maldini, Gattuso, Seedorf. Az angoloknál Dudek védte a kaput, előtte Finnan, Carragher, Hyypia, Traoré. A középpályán a ma is aktív Xabi Alonso, Steven Gerrard duó mellett, a védelemből feljebb tolva Riise, előttük Kewel, Garcia és Milan Baros.

A mérkőzés pedig maga volt a csoda. Maldini góljával már az első percben vezetett a Milan, majd az első félidőben még Crespo duplájával magabiztosan vezettek a szünetben 3-0-ra. Megvan. Gondolhatták. De ekkor egy megfoghatatlan erő átjárt minden Liverpool szurkolót és játékost. Valami amit nem lehet leírni, érezték, megragadták és elképesztő dolgot műveltek. 6 perc alatt kiegyenlítették a találkozót. Gerrard fejese még csak a szépítést jelentette, ekkor már tudhatták, valami készül. Talán van remény. Smicer gólja abszolút visszahozta őket a meccsbe és egy akkora lelki előnyt jelentett amit nem lehetett nem kihasználni. Xabi Alonso a szívbajt hozta a Vörösök szurkolóira mikor kihagyta a büntetőt, de a kipattanónál nem hibázott. Bekövetkezett amiről csak álmodni mertek. 3-3! A rendes játékidőben és a hosszabbításban nem esett gól, de Dudeknek volt egy földöntúli bravúrja. Jöhettek a büntetők. A Liverpool higgadtabbnak bizonyult, így Sevchenko rontása után már valóság lett az álomból. Megcsinálták ami lehetetlennek tűnt. 0-3-ról megnyerték a Bajnokok Ligája döntőjét. Talán máig nem fogták fel mit tettek.

13248337_10154355055922573_3994422348590231360_o.jpg

A siker következményeképp a Liverpool örökre beírta magát a futball történelem könyvébe, rengeteg ember lett Pool szurkoló ezen az éjszakán és bárki aki egy kicsit is szereti a focit, ezt az éjszakát sosem fogja elfelejteni. Rafa Benítez első évében felültette Európa csúcsára a Vörösöket. A CSK Steven Gerrard élete legnagyobb eredményét érte el. A túloldalon Ancelotti bánkódhatott, ilyet még ő sem látott, valószínű nehezen dolgozták fel, hogy pont ellenük történik ez meg, de 11 év távlatából talán már egy kicsit boldogok, hogy ennek a csodának ők is részese lehettek.

Vélemény, hozzászólás?